Az esti Duna-parti performansznak nagyobb volt a füstje, mint az ott osztogatott fáklyák lángja. Az UFi helyszínen tartózkodó elemzője a következőkről számol be blogunknak:

Számolni nem tudok, tömeget becsülni még annyira sem. Több száznál többen voltak, de ötezernél többen nem lehettek a Lánchíd és a Margit híd közötti pesti alsó rakparton.

Szívesen írnék sztereotípiáktól mentes beszámolót a résztvevőkről, de nem tudok. A néhány ezres tömeg (vagyis kisebb-nagyobb csoportosulások láncolata) túlnyomó részben szerényebb öltözetű, ötven (inkább hatvan) fölötti időskorúakból állt. Az egy nagyobb szabású nyugdíjas találkozó hangulatát idéző tömeg mérhető hányada fényképezőgépekkel érkezett az eseményre, nyilván azért, hogy hús-vér szoci szavazókat láthasson és fotózhasson.

A tömegből itt-ott kirítt néhány közepesen ismert köcsög a szoci politikusok másodosztályából. Néhol zselézett hajú, rózsaszín inges, öltönyös, mobilozó férfiakat lehetett látni a huszas-harmincas korosztályból, ők valószínűleg helyettes államtitkárok kabinetvezető-helyetteseinek titkárai lehettek, vagy valami ilyesmi. A szoci ötödosztály, na.

A felső rakparton néhány tucat radikális tüntető gyülekezett a szokásos öltözetben, a megszokott kiegészítőkkel felszerelkezve. A csoport békésen, csendben álldogállt, egészen addig, amíg egy szokásosan árpádsávos zászlót tartó tüntetőt a szokásos módon le nem fogott a rendőrség. A figurát elvitték, a tüntetők szokásos módon ávéházni kezdtek.

Az események akkor élénkültek fel, amikor a Parlament felől biztonságiak gyűrűjében megjelent Gyurcsány és b. neje. Az alső rakparton sétálva fogadták az idősebb elvtársak köszöntéseit, virágait, ahogy a színpad felé tartottak. A fent gyülekező radiknak több se kellett, megindult az elkúrtad! a gyurcsánytakarodj! a táncoljferi! Elkezdődött a tojásdobálás, amelyek meglepően pontosan hatoltak be a biztonságiak által rutinszerűen felnyitott fekete esernyők közé. Gyurcsány védelmére végül odarendelték a mentőautót, amely testével védte miniszterelnökünket.

A színpad körül nagyobb tömeg alakult ki, ahol szabadon keveredtek a szocik és a radikálisok. Jellemzően biztonságos távolságból elkövetett szóbeli sértegetések folytak. Néhol egymás arcába üvöltöztek a másként gondolkodók, de egy-egy kiadós csulázás is célba talált. Gyurcsány beszéde alatt folyamatosan ment az elkúrtad! és a többi jelszó. Dulakodásra nem került sor.

Gyurcsány néhány perces beszédében, miközben azért az ország részének nevezte a kiabálókat is, elhangzott: a fütyülés az első... és a gyilkosság a vége.

Gyurcsány felkiáltó mondatát átvéve a szocik nem félünk! nem félünk! rigmust kezdtek el kántálni, amely szürreális harmóniában állt össze a radik elkúrtad! jelszavával. A beszéd után a legtöbben hazaindultak. A szépkorú tömeg sietve dobta bele a még égő fáklyákat a kukákba.

Az esemény jelentőségét jól mutatja, hogy a piacozók meg sem jelentek a rendezvényen. A Lánchíd felé sétálva azért megláttam egy roma perecárust. Az UFinak nyilatkozó, neve elhallgatását kérő forrásunk elmondta, hogy nem ment itt az üzlet, nem fogyott a perec, de amúgy is csak később érkezett. Végül azt kérdezte: ugye nem lesz benne a holnapi újságban? Megnyugtattam: nem.