A közfoglalkoztatást máshogy látja Varga Mihály gazdasági miniszter, mint Belügyminisztérium. A vasárnapi boltzárról is más volt a véleménye, de meggyőzték. Az NGM-et vezető miniszter szerint új korszak jön a NAV-nál, a lényeg a közbizalom, a Simicska-ügy viszont semmilyen formában nincs kihatással Vida Ildikó megbízatására. A tárcavezető arról is beszélt a Mandinernek, hogy informálisan milyen indoklás miatt maradt el a hitelminősítői osztályjavítás. Interjúnk.
„Simán lemondanak 145 milliárdról, amikor 16-ról 15 százalékra csökkentik a személyi jövedelemadót. Az egészségügyből pont évi százmilliárd hiányzik, az oktatásban is elférne a maradék 45. Mindezt azért, hogy elmondhassák sajtótájékoztatókon, hogy „itt áll önök előtt az adócsökkentés kormánya”?
Egy jó szlogenért nem hajítanánk ki 145 milliárdot az ablakon, csakhogy kormányzati ígéret volt, hogy segély helyett munka lesz, s aki dolgozik, azt megbecsüljük, támogatjuk a gyermeknevelést. Az adócsökkentés ezt fejezi ki, s amikor lehetőségünk lesz rá, még tovább kell folytatni. Ez a pénz a családi kasszákban marad. Mindemellett növelni tudjuk a béreket is. A rendvédelmi dolgozók, a tanárok is béremelést kapnak: fontos, hogy érezzék a növekedést, nem szabad úgy járnunk, ahogy Spanyolország, ahol hiába növekszik gyors ütemben a gazdaság, a polgárok ezt nem érzik, ezért elégedetlenek. Az adóteher átlagos szintje csökkent. Abban egyetértek, hogy a magyar vállalkozások még mindig túl sok időt töltenek adminisztrációval. Ez is csökkent az öt évvel ezelőttihez képest, de én sem vagyok elégedett.
Annyit mondunk: söralátét.
No igen. Mindig magam készítem el az adóbevallásomat, úgyhogy tudom: nemigen emlékeztet söralátétre. Ezért is kezdeményeztem, hogy az szja-bevallásokat készítse el a NAV. Annyi történjen, hogy ön megkapja e-mailen, vagy postán az elkészült bevallás eredményét, s ha nem jelez vissza, akkor kész is. Ha vitatja, az persze más. (...)
Önök is rugalmasabbak lettek az EU-USA szabadkereskedelmi egyezménnyel kapcsolatban az utóbbi időben. Miért?
Azért, mert az egyik legdinamikusabban fejlődő exportpiacunk az USA, Kanada, Mexikó.
A mienk? Nem inkább a német autóiparé?
Jó, kicsit olyan a helyzet, mint az elefánt meg az egér esete, amikor utóbbi mondja, hogy »hallod elefánt, hogy dübörgünk?« De legalább dübörgünk, s ott vagyunk a pályán. Más piacokon jelen sem vagyunk.
Szijjártó Péter most nagyon szomorú lesz. A keleti nyitást jól bevágta a szemétkosárba.
Dehogy! Jók a számok ott is. Ha az orosz-ukrán visszaesést leszámítjuk, azt látjuk, hogy 600 millió dolláros pluszt értünk el a keleti piacokon, ez pedig mindenképp...
... mindenképp mérsékelten meggyőző szám. A cseh exportunk szintje. Az egész nagy, megállás nélkül kommunikált keleti nyitásunk volumene ekkora.
Előkészítés nélkül nincs eredmény. A lábunkat, vagy a kisujjunkat legalább betettük a keleti piacokra. Néha rácsapják az ajtót, de megyünk, csináljuk. Ez csak a kezdet. Ma még kétségkívül a hagyományos piacaink az erősebbek.
Szóval nem amerikai nyomásra szerették meg a szabadkereskedelmi egyezményt?
Nem. Azt nem nevezem nyomásgyakorlásnak, ha egy nagykövet ismerteti az országa álláspontját. Amerikának most amúgy is fontosabb, hogy először a Csendes-Óceáni szabadkereskedelmi megállapodást zárja le. Az EU-val még el sem kezdődtek az érdemi tárgyalások. Nekünk azokon lesz majd feladatunk, akkor kell majd észnél lenni.”
Balogh Ákos Gergely és Stumpf András interjúját híroldalunkon olvashatják.